Élőépítészet

folytatni a Teremtést - Magyar élő építészet a 20 éves Kós Károly Egyesülés kiállítása az Iparművészeti Múzeumban

Visegrádi Tábor - 1986 Jel

Az egységes világ tudatunkban mindig ellentétpárok valamelyik elemeként jelenik meg. Pedig nincs fény sötétség nélkül, belső külső nélkül, ég föld nélkül. Nehéz belelátnunk, hogy külső tetteinkkel formálhatjuk belsőnket, és belsőnkből eredve formálhatjuk a környezetünket.
A jelbe foglalt üzenetről szántszándékkal nem beszélünk, magát a jelet kell elolvasni, mint közvetítőt két ember között. Így tehát a belső indíttatásainkra az építményben a válasz. Arról tudunk beszámolni, miként hatott ránk az építés.

A munka legnagyobb gyümölcse az alkotás drámájának átélése volt. Az a folyamat, amint a heverő anyagot az ember egymásra rakja, és az egyszercsak jelentéssel kezd bírni. A súlyos sziklák görgetése tiszteletet ébresztett bennünk az anyag iránt. Megrendítő élménnyé vált felfogni egy hegy súlyát, és másként nézünk egy kőépítményt, mint azelőtt.
Némelyik kő megmozdításához nyolc-tíz ember együttes erőfeszítése kellett. Ez a közös küzdelem nemcsak egyenként formálta a résztvevőket, de egyúttal egymás nélkülözhetetlenségét is megmutatta.
?Egy ember önmagában semmit se tehet,
Csak ha másokkal jókor összefog!"