Élőépítészet

folytatni a Teremtést - Magyar élő építészet a 20 éves Kós Károly Egyesülés kiállítása az Iparművészeti Múzeumban

Visegrádi Tábor - 1997 Hangszer

Harmadik éve immár, hogy szervezem a Visegrádi Építésztábort Az elmúlt táborok sikerei és sikertelenségei nyomán számomra egy tanulság szűrhető le: ez a tábor nem egy, s nem három ember tábora. Ez a tábor akkor bír működni, ha megvan a megfelelő számú ember, a ?kritikus tömeg?.
Élő tábor volt az idén. Ehhez persze az kellett, hogy tíz ember egyként tudjon lelkesedni valamiért, s egyként akarni azt a valamit. Ezután pedig nem érdekes, hogy esetleg nem teljes gőzzel, órákat vitatkozva folyt a munka. Annak ellenére, hogy - erőnkhöz mérten - elődeinkhez méltót, s mégis valami teljesen újat alkottunk, nem ez a legfontosabb. Sokkal fontosabb az az idő ami során ez a hangszer kialakult. Kezdve az első ötlettől, beszélgetéseken át a tényleges munkáig a táborban. Ami alatt tíz ember létrehozott egyvalamit. Vitatkozva, érvelve, önállóan vagy némi irányítással.
Nem érdekelt senkit, hogy esetleg két héten át hiába dolgozunk. Mert - pont azért mert ilyet még soha senki nem csinált - nem lehettünk biztosak abban, hogy hangszerünk meg fog szólalni.
Karnyújtásnyira a céltól...