Élőépítészet

folytatni a Teremtést - Magyar élő építészet a 20 éves Kós Károly Egyesülés kiállítása az Iparművészeti Múzeumban

Visegrádi Tábor - 1991 Re-Kas

Az építészhallgatók tábora immár 11. alkalommal telt meg élettel idén augusztusban. Új élettel.
Magam is újként csöppentem bele, nem ismertem eddig. Néhány barátomnak azonban fontos volt ez a tábor, ezért kíváncsi lettem rá én is. Érezhető volt valami megfoghatatlan érték körülötte.
Meg akartam tudni mi ez.
Ez az érték a szabadság.
Egyetlen kötelező szabálya egymás tiszteletben tartása. A tábor célja a szabad alkotás, szórakozás és művelődés. Azért érzi mindenki annyira a sajátjának, mert a mindenkori résztvevők kedve, szájíze szerint alakul minden évben. Az idei tábort is mi magunk alakí-tottuk olyanná, amilyen lett.
Kis csapatunk úgy döntött, hogy az összedőlt kas helyére épít egy újat.
Ez egy jelzés értékű elhatározás volt:
-egyrészt tisztelgés az eredeti kas, a tábor első építménye, az első generáció előtt,
-másrészt hiánypótlás, mivel a kas volt a zárt közösségi tér a táborban, a beszélgetések helye. ?
Viták, beszélgetések folyamán alakult ki, hogy milyen is legyen az új kas. Merthogy azt akartuk, hogy ne egyszerű másolat legyen, hanem egy új szerkezet. (Felhasználva persze a régi tanulságait.)
És nekiláttunk. Kőgörgetés, alapásás; favágás, szerkezetépítés, fonás.
Kész a mű.
Egyszerű.
Persze nem szakadtunk meg a munkában, csak ebédig dolgoztunk, utána pihi, és közben is rengeteget szórakoztunk. Délutánonként beszélgettünk, kirándultunk, úsztunk.
Életem legjobb mulatsága volt, mikor lementünk a Dunára iszapfocizni. Ez egy jó kis sport, mert a rögbit a néhol derékig érö iszapban cammogva-cuppogva-ugrálva játszottuk. Persze így még sokkal élvezetesebb és mulatságosabb. A játék aprócska hibája, hogy az iszap baromi rossz ízű. És ha beléesel, nem tudod ám a szemedből kitörölni kezeddel, mert az a legvastagabban iszapos. És nem egyszerű dolog ám egymást fölismerni a félcentis sárréteg alatt, ezt elárulhatom. És a poén, mikor utána egymást mostuk a Dunában, és egymásnak mondtuk, hogy a füled, a hajad, a hátad még mindig olyan. És közben visítva integettünk a kirándulóhajóknak. A végén még hajtőtől talpig vastagon sarasan kiálltunk az országútra stoppolni. Aztán úsztunk egyet vagy fölmentünk a hegyre és lezuhanyoztunk onnan. Este pedig rengeteget beszélgettünk a tábortűz mellet. A tábortűz, amely a tábor egyik legfontosabb eleme. Barátságok szerelemek, mély- és futó kapcsolatok szövődnek esti beszélgetéseink meleg- és fényforrása körül.
A tábor kiemelkedő programjai voltak a meghívott vendégek előadásai, a velük, folytatott beszélgetések, amikor a szerves természetes műveltséggel ismerkedhettünk meg.
Azzal a világképpel, amelynek ~ legnagyobb szószólói: Pap Gábor; Csete György és Makovecz Imre, építészeti megjelenése a szerves (organikus) építészet. A tábor záró akkordja Pap Gábor körtemplomokról szóló - magával ragadó ?vallás- és kultúrtörténeti előadása volt, a kas, mint kör alaprajzú közösségi tér ürügyén.
Visegrád idén is megfogott magának néhány embert, egy új ?visegrádos? nemzedéket, legyen az első éves vagy végzős. Engem is.
És még jól is szórakoztunk.