Tervező: Salamin Ferenc
Munkatárs: Salamin Pál
Belsőépítész: Jakab Csaba
Statikus: Nagy Péter
Kerttervező: Vincze Attila

Épület típusa: Középület
Épület neve: Kapuzat és fogadóépület
Helyszín: Szerencs

Tervezés/építés éve: 2005-2006/2006-2007

Ismertetés (részlet az engedélyezési terv műleírásából):

"Szerencs a Hegyalja Kapuja" - ma is tartja magát a mondás Tokaj-hegyalján. A nyugat felől érkezők a város határában pillanthatják meg először a jellegzetes formájú tokaji hegyeket, a karakteres szőlőültetvényeket, még akkor is, ha a mai országút már nem a szőlőhegyek aljában és a város főutcáján halad el.

Régóta foglalkoztatja az embereket, s különösen mióta a világörökség része lett a régió, hogy a térség és a város bejáratát megjelöljék valamilyen építménnyel. Erre a célra olyan helyet szerencsés választani, mely a városba érkező útvonal elején van, viszonylag nagyobb szabad térség veszi körül s a rálátás biztosított, és lehetőleg önkormányzati tulajdonban van.

Tokaj-hegyalján a kapuépítmények két vaskos terméskő oszlopból állnak, melyeken szinte légies, kovácsoltvas, vagy fa kapuszárnak nyílnak. A kapuoszlopok így mint történelem előtti obeliszkek, az utazót átengedő, vagy eltaposó kapubálványok, kapuőrzők jelennek meg mind a mai napig, ha akár pragmatikusabb formában is.

A térségi kapuzatnak hasonló szerepet szántunk, mint a régi kapuknak volt, kijelöli az új térségbe való belépést, felhívja az utazó figyelmét, hogy itt egy új minőség kezdődik, őrzi az utat, s aki nem méltó rá, azt nem engedi be abba a magasztos és emelkedett világba, amit a tokaji szőlőkultúra és a borok királya jelent.

A kapuzat terméskő felületű alsó építménye masszív, vaskos megjelenésével az időtállóságot, a megbízhatóságot jelenti, míg mozgalmas, könnyed felső faszerkezete a szabadon szárnyaló szellem képzetét keltheti fel az emberben. A kapuépítmény belsejében lévő lépcsőn lehet feljutni a kőépítmény tetejére helyezett faszerkezetű kitekintő podesztre, mely előre áll a falsíktól és a látogató a légbe emelkedve érezheti magát, mivel lefelé sem érzékeli a szerkezetet. A felfelé haladás közben a lépcsőpihenőkön falba süllyesztett tablók és tárlók ismertetik a régió kultúráját (geológia, morfológia, szőlészet, borászat, népi hagyományok, építészet, irodalom, történelem, művészet, tudomány, stb.). A kapuzat inkább természeti képződmény mint épület kell, hogy legyen.

A turisztikai fogadóépület alacsony tömegével megbúvik a kapuzat tömege mellett, s szegélyezi a főúton haladókat. Pavilonos jellegét kiemeli a nagy üvegfelületek és faburkolatok megjelenése, a könnyűszerkezetes karakter. Nem konkurál a függőleges tömeggel, hosszan elhúzódva lezárja a látványt és evvel a kapuépítményekre vezeti a figyelmet. Az egylégterű belső tér átláthatóságot, az utazás közben megállóknak a régióval való könnyű ismerkedést ígér.