Élőépítészet

folytatni a Teremtést - Magyar élő építészet a 20 éves Kós Károly Egyesülés kiállítása az Iparművészeti Múzeumban

Visegrádi Tábor - 1992 Budi

A pályázat nyertese, Szabó Zoltán, nem jött el a táborba. A tervező illetve részletes terv nélkül a ?hangszer?-t, amit a bányaudvarban fújó szél szólaltatott volna meg, így nem valósíthattuk meg.
Az induláskor még csak hat főből álló csapat úgy döntött, az erejéhez illő, minimál-profán programot választ. A mogyoróhegyi jurtatábor büféjébe jártunk fel tervezni, ami a legfelhőtlenebb időszakot hozta a tábor életébe, leszámítva a részeg botorkálást az esti domboldalon az erdei fák gyökeri közt. Azután már csak dolgozni lehett, mert végül megszületett, Klobusovszki Péter, Kühn Péter és Király Zoltán kitartó és lázas alkotmunkája után, a budi terve. A lányok is nagyon örültek az elképzelésnek, mert unták már a zavart gugolgatást a cserjésben, és a csaláncsípések égető viszketését.
Az alaprajzi elrendezés kiindulásaként a kalotaszegi hímzett minta szolgált, ennek a szimmetrikus, spirális formáját vetítettük ki a térbe. A vizuális térelválasztófalakat különböző hosszúságú, háncsolt farönkök alkották, amiket nyolcvan centi mélyen (fagyhatár) ástunk be a talajba. A cölöpök közeit tömörített kavicsos földdel töltöttük vissza (befogott tartó), a pottyantó részt ágfonattal zártuk le.
A budi azóta az enyészeté lett, az idővel magába zuhant.