Az 1985-ös év döntő fordulatot hozott a tábor történetében, generációváltás zajlott le, a résztvevők többsége először vett részt a táborban.
Ezt megelőzően többször találkoztunk és beszélgettünk a tábor céljáról, jövőjéről és arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a tábort itt Visegrádon kell folytatni az eddigi öt év szellemében.
Ezúttal is többfordulós pályázatot írtunk ki és fokozatosan szűkítettük a lehetőségek körét. A végső döntést a táborban hoztuk meg.
A Torony, közvetlen ? kilátó ? funkcióján kívül az építészet egyik alapvető mozgásának lenyomata is: a földből az ég felé törő lendület, a gravitáció legyőzése. Ezenkívül jel is mely kiemelkedve környezetéből ? ellentétben az eddigi objektumokkal ? a Dunáról is jól látszik. Ez a kifelé fordulás a tábor életében is jól megmutatkozott. A résztvevők ? révén nem létrehozói, hanem örökösei a tábornak ? már nem alkottak olyan zárt , szoros baráti társaságot mint az első generáció. Az így nyitottabbá váló tábor egyben felületesebb is lett, sokan voltunk, de csak néhány ember dolgozott ott két teljes hétig.
Néhány szó magáról a toronyról: a barlang előtti térség peremén áll, a kb. 6m magasan levő kis teraszról csodálatos panoráma nyílik. Szerkezetét három, fa hevederekkel összeerősített rönkfa alkotja. külső burkolatát vesszőkből fontuk. A tartószerkezetet a földön szereltük össze és kötelek, botok segítségével helyeztük az előre kiásott gödörbe. Ez a munkafázis volt a legnehezebb, de egyben legszebb és legemlékezetesebb.