NAGYVÁZSONYI RAVATALOZÓ

Helyszín : Nagyvázsony ? temető

Tervező : Krizsán András építész

Statikus: Mózes László okl. építészmérnök

Kivitelezés dátuma : 2006-2009

Megbízó : Polgármesteri Hivatal Nagyvázsony

Kivitelező : Kötél András vállalkozó

Kultúránk része az ember és halál viszonyának története, az élők és holtak kibogozhatatlanul sokféle kapcsolatrendszere. A nagyvázsonyi temető gondozott sírkertje mindig is magán viselte az élők és holtak kapcsolatára vonatkozó képzetek rendjét. A temetőkert bejáratával szemben évtizedekkel korábban felépült régi ravatalozó átalakításával, felújításával újra kifejező módon helyreált valami, amit halotti kultúránk rendjének és jelképrendszerének hívunk. Az új előtetővel és a hangsúlyos torony-építménnyel az épület tömege és főhomlokzata átfordult a főbejárat irányába, és kapuszerű formájával a felvezető út irányába néz. Így vált a minimális építészeti elemekkel kialakított egyszerű kubus, a végső búcsú, az átlépés helyévé, az élet és halál kapujává. A nyers felületek, a vázszerkezetig lecsupaszított formák mint korpusz jelennek meg, kézzelfoghatóvá téve a halál misztériumának csendjét és könyörtelenségét. De ez a profán forma önmagát meghaladva arra is alkalmas, hogy a transzcendens hordozójává legyen, és a betonból szakrális hely szülessen. Ennek a letisztult nyelvezetnek a jelképes összegzése a nyerskő felületű torony, amely az előtető feletti részen egy acélváz keresztet formáz. A tömör, anyagszerű kőtorony ? az álló ember jelképe - hirtelen csontvázszerű, lebegő alakot ölt és áttört vasvázával az ég felé magasodó keresztpárt alkot. Olyan, mindenki számára érthető jelkép, amelyben az ember felfedezheti legmélyebb önmagát és meditációjába merülve átélheti gyarló nyomorúsága reménységét: Kyrie eleison!