Élőépítészet

folytatni a Teremtést - Magyar élő építészet a 20 éves Kós Károly Egyesülés kiállítása az Iparművészeti Múzeumban

Csurgó - Csokonai közösségi ház

Tervező(k): Nagy Ervin

Csurgó, Csokonai Közösségi Ház

1993-97
építész: Nagy Ervin
építész munkatárs: Drobni András
funkcionális terv: Asbóth Emőke
Varga Tamás
statikus: Donáczi Péter
Installáció: Erhardt Lajos
fotók: Szántó Tamás

Környezet:

A híres kollégium barokk főtengelye terebélyesedik itt négyszögletű, szépen parkosított városi térré. Hangulata tükrözi az ország egyik legnagyobb hagyományú iskolájának régvolt tekintélyét. Nem makulátlan ez a kép, de a városháza, a szálloda századfordulós épületei és némi fantázia hozzásegítik az arra járót, hogy elképzelje, milyen lehetett, és milyen lesz a tér, ha sebei begyógyulnak.

Alaprajz:

A háznak mindent tudnia kell, ami hiányzott Csurgóról. Itt van a kávéház, a színház, a hangversenyterem, itt tartják a város ünnepeit. A tetőtérben zeneiskola, klubok, kisebb előadótermek. Az egyes karakterek helye magától adódott: a kávéház a sarokházba, a csendet igénylő nagyterem pedig a járműforgalomtól távolibb, belső részre kívánkozott. A kettőt összekötő tornácos rész közepén helyezkedik el, hosszan kapcsolódva a térhez. Ez átmenet a ház és a kisvárosi tér között. Ide gátlás nélkül léphet be a kollegista kamasz is, nem kell "fogyasztania". Ez a városi galéria is.

Formálás:

Lehetett volna "finoman érzékeny" stílusban, kihasználva a szabályos téglalap alakú teret ferdén átmetsző út pikáns disszonanciáját, egy extravagáns építészeti megoldást keresni. Csurgónak, a még ébredező kisvárosnak azonban nem erre volt szüksége. A háború utáni építészet épp elég kétes kísérlet nyomát hagyta hátra. Én segíteni szeretnék, helyreállítani valamit, ami sosem készült el teljesen, mert félbeszakították a háborúk. Folytatni a főteret, hiszen ezek a fás, körülépített terek rendkívül fontosak. Platánok és hársak, sétányok és padok, eklektikus, egy-két emeletes házak gyűrűjében, a földszinten kávézókkal, kis üzletekkel. A "megtört" téren a nyugodt összhangot kerestem. Ezért vettem át a városháza tömegosztását, az architektúra ritmusát. Az épületet rizalitokkal tördeltem, a földszintet hatalmas, íves fa portálokkal nyitottam meg a tér felé. A foyer előtt árkádos tornác fogadja a vendégeket, a középrizalit íves fülkéjében csobogó.
Az volt a célom, hogy néhány év múlva természetes egységnek tetsszék a főtér, olyannak, mintha mindig is így lett volna. Ha Csurgó ismét igazi diákvárossá válik ( és miért ne válna? ) maga a városi élet fogja megteremteni sokszínű, fiatalos karakterét. A főtér házaiban megszaporodnak az apró üzletek, a a virágzó kávéház konkurenseket kap, az ápolt parkban korzóznak a büszke polgárok. Ezt a gazdagabb, sokszínűbb városi életformát szeretnénk elősegíteni a városi lét legfontosabb funkcióit magában foglaló házzal.

1998. március 15.-én Boross Péter ex-miniszterelnök nyitotta meg a Csokonai közösségi házat.