Élőépítészet

folytatni a Teremtést - Magyar élő építészet a 20 éves Kós Károly Egyesülés kiállítása az Iparművészeti Múzeumban

Visegrádi Tábor - 1981 Kas

1980 tavaszán néhány építészhallgató és építész kirándulást tett a Visegrádi hegyekben. Itt merült fel először egy földépítészeti tábor gondolata. Ebből kiindulva szerveztük meg a Visegrádi Tábort 1981-töl mesterünk Makovecz Imre vezetésével, aki lehetőséget teremtett ahhoz, hogy tábort verjünk Visegrád mellett egy elhagyott bányaudvarban-amelyet később Szent Istvánról neveztünk el.
Még tavasszal többfordulós hallgatói pályázatot szerveztünk, ahol mindenki bemutatta és elmesélte a tervét, és azokat közösen megvitattuk. Augusztusban már kinn a táborban - együtt döntöttük el, hogy melyiket készítsük el.
Ezen az első nyáron építettük fel a KAS-t, mely egy kb. 6 m átmérőjű jurtaszerű kupola. Egy kör mentén 24 vastagabb husángot ástunk le, majd a magasság 2/3ánál megkötve kötelek segítségével a középpont felé hajlítottuk a függőleges husángokat. A játék lényege: 24 ember összehangolt, közös "rituális" mozgása alakította a hajlított bordák által határolt belső teret. A közösség lelki rezdülései megjelentek a pulzáló tér alakjában.
Miután rögzítettük a kétirányú spirál hálózatot kirajzoló vázszerkezetet, vékony vesszőkkel fontuk be. Két bejáratot készítettünk, az egyiket a bányaudvar legnagyobb sziklája - az Oltárkő - irányába, a másikat a tábortűz helyének irányába, ami az előzővel 90°-ot zárt be, ez az augusztus 20-i napfelkelte iránya is.
Ez az építmény olyan belső tér, mely egyben lehetővé teszi a külső tér érzékelését is. A vesszők közötti réseken látni lehet a fákat, a sziklákat, a folyót és az eget. Éjjel a tűz fényében tükröződő kupola az égbolt felettünk.
Ez alatt a két hét alatt a részvevők szívében megszületett valami az együttlét, a közös, értelmes tevékenység, a szellemi és fizikai jelenlét által. A megélt történet fontosabbá válhatott, mint maga az elkészült KAS.