Csömör, településközpont fejlesztése,
Polgármesteri Hivatal felújítása, bővítése és akadálymentesítése
Zsigmond László munkatársaként

A torony volt meg először, már évekkel a megbízás előtt. Amikor először mentem el a régi hivatal előtt, -gyakran jártam ott, egy százéves, vertfalú házat újítottunk fel a közelben, - rögtön arra gondoltam, ha egyszer lehetőségem lesz, ezt a lehetetlen épülettömeget legalább az utca felől megfogni? . Így amikor Zsigmond Lacit megkeresték a csömöri településközpont tervezésével, és mint félig-meddig csömörit, engem is bevont a munkába, ez már biztos pont volt. A pályázati pénzek közben a tizedére olvadtak, amit a program is kényszerűen követett, a munkák pedig úgy alakultak, hogy a könyvtárat ?ami szintén átalakítás- Laci tervezte, Szegedi Antal kollégám közreműködésével, előtte a főteret Buella Mónikával alakították ki; a hivatal átalakításának tervezésében pedig ?így visszagondolva- gyakorlatilag szabad kezet kaptam. Azonban a részlettervek kidolgozásáig mindenen rajta tartotta a szemét, ha kellett ?és persze hogy kellett- korrigált. (Nem tudom hány munkát csinált akkor Laci egyszerre, -harmincat biztos- de minden fontos részletet, legyen az épületszerkezeti csomópont, támogatási szerződés, pályázat lebonyolítása, határidők, szakági részletek az utolsó revíziós nyílásig, mindent fejben tartott. Mindegyik munkában.) Az összes előre látható-sejhető aknát hatástalanítottuk. Hát persze. A műemléki környezet miatt az engedélyezés tartogatott nehézségeket, például a KÖH először nem is járult hozzá, végül ?maximálisan jóindulatúak voltak, de tényleg, mi nem egyeztettünk időben- a tornyot kellett kisebbre venni. Meg a kupolát. Meg a lépcsőházi tornyot elfelejteni. A telek tulajdonjogilag rendezetlen, a terület rendkívül szűk volt, az építési helyet az utolsó centiméterig kitöltöttük. A kiviteli terv is kész volt, amikor kiderült, hogy a bővítés helyén egy jelöletlen aknafedlap alatt egy komplett terem van a föld alatt, egy távközlési cég élő kábeleivel. A lépcsőház sarokpillére tizenhat tíz centiméter átmérőjű, egyenként is többszáz szálas tartalmazó optikai kábelkötegre került volna, ami az adatszolgáltatásként kapott -centiméter pontosnak mondott- geodézián méterekkel arrébb volt jelölve. Ilyen aztán volt még egy. Továbbá a korábbi átalakításkor, a hatvanas-hetvenes években a tetőtér építésekor a térdfalat a meglévő talpszelemenre építették rá, a tető oldalnyomását az általunk elbontani tervezett válszfalak vették fel. A meglévő épület összes előregyártott kiváltója fejjel lefelé volt beépítve, mindegyik eltörve, a födémgerendák közvetlenül a törött áthidalókra építve. (Ha ezt a községgondogság építőbrigádjának vezetője -a pályázatba be nem férő belső átalakításokat ők építették- időben észre nem veszi, a régi és új épület csatlakozásánál a meglévő ablak parapetek kibontásakor az egész érintett födémmező leszakadt volna.) Feltétlenül meg kell említeni itt az átalakítás statikus tervezőjét, Mantuano Tamást a Pond-ból, akivel a felmerülő szerkezeti problémákat azonnal és végig kezelni tudtuk. Amikor kiderült, hogy a Hivatal saját forrása nem lesz elég a második ütemre, -a régi tető felújítására az utcai toronnyal,- már a kiviteli tervét sem rendelték meg. Mi mégis megcsináltuk, ajándékba (a statika tervezési díja a hasító baltám lett, remek darab volt, de Mantuano éppen áttért fafűtésre?). A kivitelező beárazta a tervet, a testület ?a bizalom végig kitartott- megszavazta, a ház végül teljesen kész lett, szép lett, egy csúnya épület pedig megszűnt: dupla haszon, ahogy Jánosi meg a Bata szokta mondani.